Angyali �dv�zlet

Angyalokt�l seg�ts�get k�rni nem sz�gyen. Ha bajban, nagy bajban fordulunk hozz�juk tal�n seg�tenek. Mikor M�ri�nak megjelent az Angyal, j� h�rt hozott. Az az Angyal, akit �n megb�ztam t�bbet is tett, elhozta nekem a gyermekeimet.

Akkor, 1989 december�ben �n �ppolyan t�relmetlen voltam, mint M�ria lehetett annak idej�n, mikor a kisdedet v�rta. Az�rt voltam t�relmetlen, mert �ppen f�l �ve volt annak, hogy elhagytuk a sz�l� f�ld�nket, a csal�dunkat, sz�leinket �s k�t kicsi gyermek�nket, az akkor alig 10 h�napos Gerg�t �s 2 �s f�l �ves n�v�r�t, R�k�t. Elj�tt egy pont az �let�nkben, amikor szembe kellett n�zn�nk azzal a t�nnyel, hogy ott nek�nk m�r nincs j�v�nk, csak m�ltunk. Nagyon neh�z d�nt�s volt, de meghoztuk �s ez azzal j�rt, hogy nem l�ttuk j�lius 6. -�ta a k�t gyereket. Nem l�ttam fel�llni a fiamat, nem foghattam a kis kez�t az els� l�p�sein�l, az els� sz�let�snapj�n nem �lelhett�k magunkhoz. Kis cserfes R�k�nk meg csak mes�lt-mes�lt az �ccs�nek Katik�r�l �s Imik�r�l, meg Szegedr�l, ahova majd egyszer nemsok�ra �k is elutaznak.

Csal�degyes�t�si k�relm�nket ak�r a holdba k�ldt�k volna el, es�ly�nk sem volt arra, hogy egyhamar viszont l�ssuk a csal�dunkat.

B�r helyzet�nk addigra stabiliz�l�dott, mindketten dolgoztunk, a gyerekek n�lk�l m�gis olyanok voltunk, mint az �l�halottak. Reggelente �lmosan cs�r�mp�ltek a villamosok , mikor dolgozni indultunk. �n k�rh�zban dolgoztam, a f�rjem nem messze t�lem. Munka ut�n tal�lkoztunk a k�zeli buszp�lyaudvaron �s egy siet�s szendvics-eb�d ut�n indultunk Bal�sty�ra, ahol egy tany�n dolgoztunk m�sod�ll�sban. Ott szerett�nk lenni, csend volt, b�ke, duruzsol� kemenc�n lust�n dorombol� macsk�k…Gy�gyult a lelk�nk. Este az utols� busszal indultunk haza. Haza?! Igen , haza, az alb�rletbe, ahol nagyon v�rt minket borosty�n szem� Rozi cic�nk.

�s a napok teltek, egyik a m�sik ut�n. J�ttek a h�tv�g�k, mikor a legk�zelebbi telefonf�lk�ben fagyoskodva, rem�nykedve h�vtuk �ket �s hallgattuk a k�nnyeinket nyelve, ahogy a fi�nk beleszuszog a kagyl�ba, R�ka csicsereg, �s hallgattuk, ahogy b�ztatnak a sz�leink, a bar�taink, majd csak megj�n az az �tlev�l hamarosan.

Ahogy december lett, egyre nagyobb lett bennem a v�rakoz�s �s a v�gyakoz�s. Aj�nd�kokat vett�nk , m�g egy kicsi f�t is, b�r nem �g�rt �r�met az �nnep.

K�peslapokat v�logattam, mikor megl�ttam az Angyalt. Kis h�tk�znapi angyalka volt, semmi csillog�s., putt�s g�mb�ly�s�g, m�gis �t v�lasztottam. T�li, rem�nytelen�l sz�rke alkonyat volt, mikor meg�rtam azt a k�peslapot.

„Dr�g�im, nem k�v�nok nektek boldog kar�csonyi �nnepeket, mert mire megj�n a kis J�zuska, mi m�r egy�tt lesz�nk. Megk�rtem ugyanis ezt az angyalk�t, rep�tsen hozz�nk titeket.” �s �n sz�vb�l hittem �s b�ztam benne, hogy �gy lesz! Mi ad az embernek er�t �s b�ztat�st, mi ad hitet ilyenkor, nem tudom.

Mikor oda�t kit�rt a forradalom, el nem mozdultunk a tv. mell�l.. A telefonok s�ketek voltak, csak rem�lni tudtuk, hogy nem fullad v�rbe a szabads�g.

Eml�kszem, december 21-e volt, este 10 �ra is elm�lt, mikor megvert�k az ablakunkat. Egy kedves bar�tunk volt, elk�peszt� h�rrel, telefon�ltak Debrecenb�l, hogy ott vannak a gyerekek, egy lelk�sz h�zasp�r hozta �t �ket V�radr�l. M�ig nem tudom, hogy t�pt�k magunkra a ruh�t �s rajzottak a k�rd�sek: ki ez a h�zasp�r, megvan a c�m�k �s mikor indul az els� vonat Debrecenbe?  �s mivel akkorra nek�nk nemcsak angyal- hanem ember bar�taink is lettek m�r ide�t, j�tt a k�vetkez� meglepet�s: ak�r azonnal indulhatunk bar�taink Trabantj�val. Termoszba meleg tea ker�lt �s szendvicsek a h�tizs�kba, kinn minden ragyogott a fagyt�l, a kis Trabantban megfagyott a lehelet�nk. Az �ton sok kisebb-nagyobb konvojjal tal�lkoztunk, s�r�-nevet� emberek tartottak fellobog�zott aut�kon a hat�r fel�, vitt�k a kenyeret, az �lelmet.

Valamikor �jf�l ut�n �rkezt�nk a kar�csonyi d�szben szenderg� civis v�rosba,  r�vid keresg�l�s ut�n megtal�ltuk az utc�t �s a h�zat. �gett az udvari villany, m�r v�rtak r�nk.

Csengetni sem kellett, ny�lt az ajt� �s mi n�m�n borultunk egym�s nyak�ba az idegen asszonnyal, aki k�zen fogott �s a f�lhom�lyos h�zban bevezetett egy s�t�t szob�ba. Csak egy kis l�mpa �g. A sz�nyegen j�t�kok, k�t hever�n k�t kis ”batyu”. Az egyik „ batyu” a fal fel� fordulva alszik, a m�sik �bren fekszik, csillognak a szemei a kis rig�csk�nknak…

M�snap, Szegeden �nnepi Istentiszteleten vagyunk, a lelk�sz gyermekeink kez�t fogva mes�li a gy�lekezetnek, csoda t�rt�nt. Mindenkinek hull a k�nnye.

 Az�ta hiszek a csod�kban.