Kett�szakadt �letem

eml�kein �cs�r�gve azt hiszem, egyszer�en csak v�dem.  V�dem magam, de tal�n a h�zat is egy esetleges tal�lkoz�st�l, mert tudom, neki is f�jna , ha �jb�l ott �lln�k el�tte, lehunyt ablakszemeib�l peregn�nek a f�jdalmas k�nnyek. �n s�rn�k , az biztos, mert tudom, hogy hi�ba keresn�m gyermekkorom gy�ngysork�nt perg� �veit.

Ez az a h�z, ahol �n sz�lettem,ez  l�tta m�g nagyap�m�kat fiatalon, kertj�nek z�ld selyme k�s�rte gyermek ap�m l�pteit.

Ha a kapura gondolok, m�r gyorsabban ver a sz�vem. Ez az a kapu, ami mindig z�ldre volt festve, ez az a kapu, melyet olyan neh�z sz�vvel z�rtam be magam ut�n �s z�rtam le �ltala �letem els� 24 esztendej�t �s lett �gy k�t �letem, egy „azel�tt” �s egy „azut�n”.

Ha bel�pn�k, r�gt�n r�m kacagna az a p�r sz�gletes j�r�k�, amelyen annyit ugrabugr�ltam, estem keltem gyerekkoromban, ezek vitt�k l�pteim a teraszra vezet� l�pcs�kh�z.

 Itt virult a sz�p nev� klematisz �s mellette, m�r a teraszhoz simulva ny�lt a piros fut�r�zsa. A teraszra n�gy l�pcs� vezetett, ezek m�gikus l�pcs�fokok voltak, mert ahogy kisgyerek l�baim �gyesedtek, er�s�dtek, �gy tudtam egyre nagyobbakat l�pni, n�ha m�r k�t l�pcs�t is egyszerre, ak�r fel, ak�r le.

Az �vegtetej� teraszra �reg, tereb�lyes di�fa �lelt j�t�kony �rny�kot. Tavaszt�l k�s� �szig sokszor ett�nk itt kinn, az x l�b� asztal mellett. Itt �lltam ap�mmal ny�ron �s n�zt�k a zivatart, vagy nagyap�mmal lest�k t�len a cink�ket, ahogy birk�znak a szalonna b�rk�vel.

Azt�n csap�dik a dr�t ajt� �s benn is vagyunk a konyh�ban, melynek feh�rre meszelt falait t�bb mint 80 paraszt t�ny�r d�sz�ti, mind nagyany�m b�szkes�ge. Van, amelyik azt hirdeti:”�ljen Kossuth!”. A bej�rattal szemben �reg hencser h�vogat egy kis hencserg�sre, itt aludtunk d�lut�nonk�nt, mellette sp�r, ez volt hivatva f�teni a konyh�nkat t�len. Nyitott ajtaj� lerj�ben ott szundik�lt fekete macsk�nk, N�gus, de t�len itt melegedett egy bord� faz�kban a mosogat�v�z is.

A konyh�b�l balra ny�lt az el�szoba, itt �llt k�t sz�k egy asztalt fogva k�zre, fogas, vir�gtart� az aszpar�gusszal. Az asztalon egy paraszt kancs�ban mindig volt vir�g, de legjobban a liliom illat�t �rzem, ha itt j�rok gondolatban. Innen l�pt�nk egy sz�rnyas, �veges ajt�n �t a nagyszob�ba, ahol a szoba k�zep�t uralta egy nagy kerek asztal, kelimmel lebor�tva, k�r�l�tte sz�kek. Olyan, mint Arthur kir�ly asztala. Kar�csonykor k�rbe �lt�k a nagy asztalt �s igyekezt�nk v�gig enni az �nnepi eb�det. Erre m�r j�val el�bb elkezdett k�sz�lni nagyany�m. December elej�n megs�t�tte a van�li�s kekszet �s a m�zest, melynek kis halmain aranyosra s�lt di� kellette mag�t. Ezut�n a finoms�gok sz�pen letakarva , biztons�gosan elmenek�tve a torkosok el�l v�rt�k a kar�csonyt �s puhultak illatos mag�nyukban.

Kar�csony els� napj�n �sszegy�lt a csal�d az �nnep�lyesen megter�tett asztal k�r�. A vajsz�n�, cifra cser�pk�lyh�ban ropogott a t�z , a feny� h�v�s illata elkeveredett az �telek finom p�r�j�val. El��telk�nt francia sal�t�t ett�nk, ut�na �rkezett forr�n az arany s�rga h�sleves, melyben b�k�sen pihent z�lds�g �gy�n a h�zi k�sz�t�s� csigat�szta. Rubin sz�n� meggysz�sz, ecetes torma �s f�tt h�s volt a k�vetkez� fog�s, amit arany barn�ra pirult pulyka- s�lt k�vetett, a h�s szaftj�ban s�lt krumplival �s h�zi ecetes ubork�val. Aki m�g b�rt enni az csipegethetett egy kis t�lt�tt k�poszt�t, melynek �tl�tsz� h�rty�it tejf�l p�tty�k d�sz�tett�k. J�l lakott gyomrunknak a kegyelemd�f�st a csokol�d�s di� torta adta meg, amit nem lehetett ki

hagyni.

Ugyanebben a szob�ban �llt k�t nagy k�nyvszekr�ny, dugig k�nyvekkel. Innen csillap�tottam �lland� k�nz� k�nyv �hs�gemet. Szinte �sszeroskadtam a nagy megtiszteltet�s s�lya alatt, mikor kezembe vehettem a Nagy Brehm valamelyik k�tet�t.

Innen a h�l�szob�ba l�phett�nk, melynek k�zep�n �llt nagyap�m�k nagy dupla �gya �jjeli szekr�nyest�l , toalett t�k�rrel. A berendez�st kieg�sz�tette m�g a ruh�s szekr�ny �s egy tv. asztal , tele k�nyvekkel. T�li est�ken itt a barna cser�pk�lyha meleg�tett, amit nagyany�m �gy rakott meg, hogy k�s� d�lut�n egy vas lap�ton parazsat hozott a konyhai sp�rb�l. Sz�momra ez olyan volt, mint egy pog�ny szertart�s, imbolyog nagyany�m testes alakja a f�lhom�lyban, kez�ben a lap�ton r�ten hunyorg� par�zs. Az�ta is keresem azt az illatot, a gy�jt�s alatt fellobban� t�z felejthetetlen illat�t…  

Ny�ri reggeleken, ha nagyany�m a k�zeli piacra indult �n m�g lust�lkodhattam, a laz�n leeresztett red�ny f�nyein el�br�ndozva hallgattam, ahogy a padl�son vakmer� egerek di�t gurigatnak.

A padl�sra a sp�jzb�l lehetett felmenni egy el�g meredek �s sz�momra f�lelmetes alkalmatoss�gon, ami �tmenet volt a l�tra �s a l�pcs� k�z�tt. Mikor m�r el�g nagy �s �gyes lettem, felmehettem, de sosem egyed�l. A felj�r� neh�z csap� ajtaj�t nem tudtam volna felnyomni egymagam. De ha m�r fenn voltam, csodavil�g t�rult el�m. Gerend�k zegzuga k�z�tt sz�momra ismeretlen t�rgyak szenderegtek a hom�lyban, di� sz�radt egy �reg tepsiben sz�tter�tve, a kis vil�g�t� ablakon be�rad� arany f�nyben kil�ttam a kertre, alattam a h�z ismer�s zajaival tudatta, hogy itthon vagyok �s m�gis idegen vil�gban. Milyen j� lenne itt fenn lakni, a vil�g felett, sokszor �br�ndoztam err�l. De a v�n di�fa vid�man integetett, h�vott j�tszani a kertbe, gyermekkorom mese birodalm�ba.

Ennek a di�f�nak egyik nagy „ karj�ra” szerelte nagyap�m a hint�mat. Sokat hint�ztam, ilyenkor lehettem hint�n robog� hercegn� vagy ak�r a hint�t hajt� elvar�zsolt szeg�ny l�ny, �s , hogy ebb�l a j�b�l senki ne maradjon ki, volt, hogy sz�pen bep�ly�lva a hint�ba fektettem a macsk�mat reggel �s miut�n megj�ttem az �vod�b�l � m�g jav�ban aludt..

Az udvaron voltak kedvenc helyeim. Ezek egyike volt a kerti csap �s k�rny�ke, a „k�t”, ahol a v�z egy vascs�b�l folyt, kis medenc�t- majd elfoly� �rkot m�ly�tve mag�nak v�gig a kerten. Partj�n, egyik oldalon szel�d geszteny�k n�ttek, alattuk szam�ca bokrok b�koltak. Ez a kis v�z gyermekszememnek maga volt a titokzatos foly�. Nyaranta mindig itt tany�zott tekn�s�nk, Gy�rf�s, „aki” a telet iszapba �sva v�szelte �t, tavaszodv�n nemegyszer megleshettem, ahogy ki�sva mag�t f�radtan �sszerogyik �s szundik�l a napon.

M�sik kedvenc helyem a kertv�gi m�lnabokrok k�rny�ke volt, ahol k�s� �szig �rtek a piros f�rt�k �s illatos volt t�l�k a leveg�.

A ty�kok k�l�n „ty�kudvaron” laktak, kis h�zszer� �ljuk is volt, rendes ajt�val �s ablakkal, sz�p feh�rre meszelve.

Itt is sokat j�tszottam, b�r nagyany�m mindig att�l f�lt, hogy megtetvesedem a ty�kokt�l, akik j� pajt�saim voltak.

A f�t f�skamr�ban tartottuk, ez egy deszk�b�l �p�tett �p�let volt, itt �lltak a kerti szersz�mok, itt t�roltuk a ty�koknak val� tengerit egy nagy r�z d�zs�ban, amiben egyszer bennrekedt egy szemtelen eg�r, nagyap�m be�ltette mell� a macsk�t,f�l �ra m�lva ott szundik�ltak b�k�sen egym�s mellett.

A h�z egyik r�sze al� kicsi pince �p�lt, itt mindig olyan sz� szagok voltak, mert nagyap�m itt tartotta a fest�keit, szersz�mait, itt t�roltuk a krumplit �s itt teleltek a kaktuszok is, miut�n meg�r�k�lt�k keresztap�m jelent�s nagys�g� kaktusz gy�jtem�ny�t.

N�lunk a kertben t�nd�rek is laktak, nagyap�m nagy titkol�zva elmes�lte, hogy a sz�p harangvir�gok mindegyik�ben sz�nes ruh�j� t�nd�rk�k laknak, akik �jf�l ut�n �brednek, �s ha az ember  csendben marad , l�thatja t�ncukat is a holdf�nyben. Mindig v�gytam l�tni �ket, de elaludtam a t�nd�r lest.

Azok a t�nd�rek tal�n ma is ott �lnek, tal�n megvannak m�g gyermekkorom hamvas harangvir�gjai, de ha nincsenek, tudom, a h�rsak alatt �lmod� �reg h�z t�nd�r- �lma engem �r�kre elk�s�r.

�s ha egyszer v�get �r e test g�ny�j�ba takart f�ldi �letem, azt k�v�nom, �gy l�phessek tov�bb, hogy majd sz�lesre t�rul el�ttem az �j vil�g  z�ldre  festett r�gi-�j kapuja.